|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 89 találat | lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-89 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Bartha József 2007. szeptember 25.Újabb galériával gazdagodott Marosvásárhely. Szeptember 22-én, az avatón népes közönség vett részt a Bolyai tér 5. szám alatti műteremházban. Az első kiállító a Marosvásárhelyről Magyarországra települt Chilf Mária volt. A galéria gondolata Bartha József festőművészben, az ARTeast Alapítvány vezetőjében merült fel. Műterméből választottak le és alakítottak ki egy kisgalériát. Chilf Máriát a szintén Budapesten élő, Marosvásárhelyről elszármazott író és műkritikus, Ágoston Vilmos ajánlotta a jelenlevők figyelmébe. /(nk): Megnyílt a B5 Stúdió. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 25./2008. február 22.Marosvécsen a Kemény-kastély kertjében emlékeztek Wass Albertre, halálának tizedik évfordulóján az Erdélyi Magyar Ifjak. Körtesi Sándor, a szervezet marosvásárhelyi elnöke mondott beszédet. Kálmán Attila történelemtanár előadásában a Kemény családra és kastélyára, és természetesen Wass Albert e helyhez fűződő viszonyára is kitért Az előadás után az EMI vezetősége megkoszorúzta az író sírját, majd a jelenlévők a holtmarosi templomban Bartha József református lelkipásztor kíséretében tekintették meg Wass Albertnek a román hatóságok intézkedései révén templomba kényszerített szobrát. /Nagy Botond: Kemény földön, nagy hidegben. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 22./2008. március 28.Bartha József holtmarosi református lelkész március 29-én forrást készül elnevezni Wass Albertről. Előzőleg segítőivel egy Szalárd-völgyi csorgóhoz gördítette azt a hatalmas szikladarabot, amelyre zöldgránit plakettet rögzítenek. Wass Albert-forrás – fogja hirdetni a kőbe vésett felirat azt a helyet, ahova az író számtalanszor elzarándokolt. Az ünnepségre a szervezők több száz környékbeli, marosvásárhelyi és anyaországi vendéget várnak, ott lesz az író legkisebb fia, a Hamburgban élő Wass Endre is. Arra is felkészültek, hogy esetleg széttörik a gránitlapot; ez esetben Wass Albert nevét a kőbe vésetik, közölte Bartha József. A holtmarosi lelkész ugyanakkor reméli, hogy – a Wass-per fejleményeitől függetlenül – hamarosan az író szobra is visszakerülhet a templom előtti talapzatra. Az Ausztráliában élő, kolozsvári származású dr. Kolozsy Sándor alkotását Vasile T. Suciu marosvásárhelyi tartalékos rendőrezredes, a magyarellenességéről elhíresült Hősök és Mártírok Kultusza Országos Egyesület elnökének kezdeményezésére öt évvel ezelőtt távolították el. Bár az amerikai migrációs hivatal és a háborús bűnösök felkutatásával foglalkozó Wiesenthal Alapítvány nem tartja bűnösnek Wass Albertet, a román hatóságok még mindig a kolozsvári népbíróság 1946-ban kimondott döntése alapján ítélkeznek személyéről. /Szucher Ervin: Emlék Wass Albertnek. = Krónika (Kolozsvár), márc. 28./2008. március 31.A hatósági tiltás ellenére is népes tömeg gyűlt össze a Szalárd völgyében, ahol március 29-én forrást neveztek el Wass Albertről. Az ünnepély szervezői jobbnak látták más alkalomra halasztani a forrás nevét viselő márványtábla elhelyezését az odagördített hatalmas kőre. A tábla megáldását és a rövid ünnepi műsort a holtmarosi református templomban tartották. A kezdeményező, Bartha József református lelkész hangsúlyozta: nem akarta a távolról érkező résztvevőket kellemetlen helyzetbe hozni. Az előző napon a dédai önkormányzat jegyzője betiltotta a szalárdi rendezvény megszervezését. Amikor a pap arról kérdezte, hogy imádkozni összegyűlhetnek-e, a hatóság képviselője nemleges választ adott. Ismeretlen személyek obszcén szöveggel firkálták össze a forrás helyét jelző követ és a mögötte álló fenyőfa törzsét. A tettesek még azt a favályút is ellopták, amelyből a kristálytiszta víz csordogált, az azelőtt egy nappal ültetett parányi fenyőcsemetét pedig kitépték. /Szucher Ervin: Wass-forrás a Szalárd völgyében. = Krónika (Kolozsvár), márc. 31./ Az esemény előtti napon a helyszínre látogató magyarországi vendégeket nem engedték fel a Szalárd völgyébe. Livia Popa, a rendőrség sajtószóvivője cáfolta, hogy a rendőrfőkapitány ellenezte volna a táblaállítást. Lokodi Edit, a megyei tanács elnöke elutasította a szervezők meghívását. A felállítandó táblát Pakó Benedek szászrégeni plébános és Pető Mihály marosvécsi református lelkész áldották meg. /Vajda György: Templomba szorult a forrástábla-avató. Keresztbe tett a hatalom. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 31./2008. augusztus 9.Adjátok vissza a hegyeinket, adjátok vissza a magyar nemzet szabadságát! – hangzott el a IV. EMI-táborban, a Wass Albertről szóló előadáson augusztus 8-án. A rendezvényen előadást tartott többek között Jókai Anna, Wittner Mária, Csath Magdolna, Raffay Ernő, Czakó Gábor, Buzánszky Jenő, Wass Endre és Bartha József. Jókai Anna írónő Erkölcs, haza, szerelem címmel tartott előadást.,,Lyukas Magyarországon élünk, s a lyukakon folyik el belőlünk az érték. Már nem a közép, hanem a szélek tartják egyben ezt a nemzetet, de ha a belső kör nem tudja bestoppolni a lyukakat, nem tud új életet teremteni, akkor ez a helyzet sem marad fenn tovább" – elemezte a helyzetet Jókai Anna. Levetítették a Wittner Máriáról készült filmet, jelen volt maga a szabadságharcos is. Az előadósátorban Csath Magdolna közgazdász és Czakó Gábor író tartott előadást. Este Buzánszky Jenő, az Aranycsapat tagja és Kercsó Árpád jégkorongedző volt a tábor vendége. /Nemzettudatról, fiatalok szerepéről az EMI-táborban. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 9./2008. augusztus 11.Július végén hagyományőrző néptánctábort tartottak, augusztus 9-én pedig tizenharmadszorra kerítettek sort a Gyöngykoszorú táncos-dalos találkozóra Holtmaroson. Felvonulással kezdődött a főutcán, lovasokkal, mazsorettekkel, népviseleti parádéval. Megyei szinten ez a 78. volt, jelezte dr. Ábrám Zoltán EMKE-elnök, aki Bartha József lelkész áhítatát követően megnyitotta a rendezvényt. /(b. d.): Gyöngykoszorú Holtmaroson. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 11./2008. augusztus 21.Önrendelkezés, egyetem, nyelvi jogok, népesedés, Wass Albert, történelmünk, kultúránk, nemzeti önvédelem: az Erdélyi Magyar Ifjak /EMI/ által folyamatosan felszínen tartott témák, rangos szakértők előadásában, hatalmas érdeklődés mellett – a második legnagyobb magyar ifjúsági rendezvénnyé lépett elő a vasárnap véget ért IV. EMI-tábor. Több előadó a nemzeti gondolat erdélyi zászlóvivőjeként értékelte az eseményt és a mögötte álló fiatalokat az Erdélyi Magyar Ifjak és az Egyesült Magyar Ifjúság táborában, Gyergyószentmiklóson. Az autonómiáért vívott küzdelméről számolt be Garda Dezső képviselő. Elmesélte, hogyan ellenezte és próbálta megakadályozni az RMDSZ kezdettől fogva a Székely Nemzeti Tanács autonómia-statútumának benyújtását. Tóth Károly Antal irodalmár, az Ellenpontok című nagyváradi szamizdat folyóirat egyik szerkesztője megállapította, az akkori tájba simuló magyar politikusokhoz hasonló utat jár „a Markó-féle társaság” is, akik a hatalom és a pénz érdekében kiszolgálják a román politikát. Csép Sándor, az Áldás, népesség mozgalom elindítója „népesedési riadót” fújt. A délvidéki helyzetről tartott előadást Matuska Márton temerini újságíró. Előadást tartott többek között Jókai Anna, Wittner Mária, Csath Magdolna, Raffay Ernő, Czakó Gábor, Buzánszky Jenő, Wass Endre és Bartha József. Jókai Anna rámutatott: lyukas Magyarországon élünk, s a lyukakon folyik el belőlünk az érték. Már nem a közép, hanem a szélek tartják egyben ezt a nemzetet, de ha a belső kör nem tudja bestoppolni a lyukakat, nem tud új életet teremteni, akkor ez az állapot sem marad fenn tovább – szögezte le az írónő. Levetítették a Wittner Máriáról készült filmet, jelen volt maga a szabadságharcos is. A Hóhér, vigyázz! végén a népes nézőközönség álló vastapssal köszöntötte Wittner Máriát és a film egyik készítőjét, Siklósi Beatrixot. Eva Maria Barki az autonómiáról beszélt. Szilágyi Zsolt rámutatott, hogy a délszláv válság minden rendezési terve az autonómiára alapult, mely a térség stabilitását volt hivatott biztosítani. Borbély Imre, a Magyarok Világszövetsége Stratégiai Bizottságának elnöke tartott előadást Szélárnyékban erősödve címmel. Böjte Csaba atya arra szólította fel hallgatóságát, hogy „fejezzük be a Trianon utáni nyavalygást”, teremtsünk élhető életet magunknak, és oldjuk meg bátran, amit Isten kér tőlünk. A magyar nyelvhasználati lehetőségek Erdélyben című előadáson Kovács Lehel, a Bolyai Kezdeményező Bizottság alelnöke, Soós Sándor EMI-elnök, Bagoly Zsolt alelnök és Barta Béla, a szervezet partiumi régiójának elnöke ismertette a helyzetet. A táborban összesen 15 ezren voltak jelen. /Bagoly Zsolt: Közel tizenötezer látogatóról számoltak be. Erdélyt ébresztgették az EMI-táborban. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), aug. 21./2008. október 6.Magánszemélyként tett feljelentést magyar rendezvény ellen Dan Tanasa, a FACIAS elnöke, a sepsiszentgyörgyi Wass Albert-hét betiltását kéri Románia főügyészétől. A sepsiszentgyörgyi Dan Tanasa annak az állam visszaéléseivel szemben védelmező egyesületnek (FACIAS) az elnöke, amely az utóbbi hetekben tucatnyi feljelentést küldött a hivatalos szervekhez. Ez a civil szervezet tiltakozott többek között az autonómiareferendum ellen, az ellen, hogy a Magyar Polgári Párt (MPP) sepsiszentgyörgyi székházára nincs kitűzve a román zászló, és hogy a Kovászna megyei könyvtárigazgatói tisztségre kiírt versenyvizsgán feltétel volt a magyar nyelv ismerete. Mostani feljelentésében arról tájékoztatta Laura Codruta Kövesi legfőbb ügyészt, hogy az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) október 13–20-án Wass Albert-hetet szerveznek Sepsiszentgyörgyön. Kifogásolta, hogy a rendezvényt a helyi önkormányzat 1500 lejjel támogatja. Tanasa a kormányrendeletre hivatkozott, amely tiltja az emberiség elleni bűncselekmények miatt felelős személyek, valamint az önkényuralmi jelképek kultuszát. Arról nem tett említést, hogy a kolozsvári népbíróság 1946 márciusában hozott ítélete, amely háborús bűnösnek mondta ki Wass Albertet, többek szerint megalapozatlan bizonyítékok alapján született. Nemes Előd, az EMI helyi elnöke szerint Dan Tanasa jogtalanul vádolja a szervezetet, hiszen a rendezvénysorozat Wass Albert életművén alapszik, könyvei pedig nincsenek betiltva Romániában. 2004-ben a Maros Megyei Rendőrfelügyelőség hivatalból indított eljárást a Wass Albert emlékére rendezett felolvasó-maraton szervezői ellen. Akkor a legfőbb ügyészség megállapította, Wass Albert nem követett el háborús bűnöket. Bartha József a holtmarosi Wass Albert-szobor kálváriájáról tart előadást, Zorkóczy Zenóbia Wass Albert-estjét mutatja be, kisiskolások az író meséit olvassák fel, színdarabjait adják elő. Az Ismerős Arcok zenekar és Simó József előadóművész Építsünk hidat! című zenés irodalmi estjét Sepsiszentgyörgy után Csíkszeredában és Kézdivásárhelyen is bemutatják. /Bíró Blanka: Feljelentés a Wass Albert-hét miatt. = Krónika (Kolozsvár), okt. 6./2008. október 6.Rendhagyó falvédő-kiállítás nyílt a hét végén Marosvásárhelyen: Madaras Sándor idegsebész falvédőgyűjteményéből Bartha József képzőművész rendezett tárlatot. Madaras Sándor négy éve gyűjti a falvédőket, hatszáz van belőlük. A legtöbb falvédőn a szöveg és a kép is vallásos témájú. A házi áldásos a leggyakoribb. A tárlat házigazdája az ARTeast Alapítvány és a Látó folyóirat szerkesztősége volt. Egy bécsi divattervező 1871-ben találta fel a falvédőt, amely később Erdélyben is elterjedt. Keszeg Vilmos néprajzkutató könyve szerint körülbelül ebben az időszakban vezették ki az erdélyi házakból a füstöt, tehát a konyhák tiszták lettek. /M. É. : Falra vetített falvédők. = Krónika (Kolozsvár), okt. 6./2008. október 11.Sepsiszentgyörgyön október 13–20. között, a népszerű erdélyi író irodalmi munkásságára emlékezve Wass Albert hetet rendeznek, melynek keretén belül Bartha József református lelkész előadást tart a holtmarosi Wass-szobor kálváriájáról, Zorkóczy Zenóbia kovásznai művésznő Wass Albert verseiből összeállított estjére látogathatnak el a versbarátok. Wass Albert-meséket olvasnak fel kisiskolások, a Mikes Kelemen Gimnázium tanulói pedig vetélkedőt szerveznek. A budapesti Ismerős Arcok zenekar és Simó József előadóművész közös produkciójával, az Építsünk hidat! című zenés-irodalmi estjükkel Sepsiszentgyörgyre, Kézdivásárhelyre és Csíkszeredába is ellátogatnak. /100 éve született Wass Albert. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 11./2008. október 18.Telt ház előtt zajlott a meseolvasás és a diákok által összeállított irodalmi műsor Sepsiszentgyörgyön, a Wass Albert-hét keretében, az Erdélyi Magyar Ifjak szervezésében. Hasonlóan sikeres volt a ceglédi Erdélyi Szirmok Társulat Csillagösvényen hazatérek újra című zenés irodalmi műsora Gyergyószentmiklóson és Marosvásárhelyen, jelezte Nemes Előd, a háromszéki EMI vezetője. Kolozsváron viszont október 16-án este megzavarták a rendezvényt a Noua Dreapta szélsőjobboldali szervezet tagjai – adta hírül a román sajtó. A tucatnyi román fiatal a rendőrök intései ellenére bement a kincses városbeli Heltai Gáspár Alapítvány székhelyére, ahol a zenés irodalmi est zajlott, és bekiabálásokkal zavarták meg a programot. Az őket feltartóztatni igyekvő rendőröknek azzal érveltek, hogy az esemény nyilvános. Szóvivőjük az erdélyi író háborús bűnösségét emlegette, alkotmányellenesnek minősítve az összejövetelt. Az est végül rendbontás nélkül ért véget. Sepsiszentgyörgyön október 17-én Zorkóczy Zenóbia kovásznai művésznő mutatta be műsorát, majd Bartha József református lelkész tartott előadást a holtmarosi Wass-szobor kálváriájáról. A falu református templomkertjében állított mellszobor ügyében a lelkészt többször kihallgatták, a templomba kellett menekítenie a szobrot. /Farcádi Botond: Erdély-szerte Wass Albertre emlékeznek a fiatalok. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 18./2008. október 21.Turisták ezrei látogatták meg a nyár folyamán Wass Albert kedvenc pihenőhelyét, a Szalárd-völgyi forrást. Az íróról elnevezett helyet a favágók rendszeresen meggyalázzák. Az avatása óta eltelt félév alatt valóságos zarándokhellyé vált a Wass Albertről elnevezett Szalárd-völgyi forrás. A forrás elnevezésének ötletgazdája, Bartha József holtmarosi lelkész elmondta, hogy a leírások és Váradi Pál Péter térképpel ellátott fényképes albumja segítségével eddig mindenki eltalált a forráshoz, aki kereste. „Búcsújáró hely lett abból a helyből, amit primitív, szélsőséges személyek számtalanszor meggyaláztak, obszcén feliratokat festettek a fára meg a kőre, a kis fenyőcsemetét kitépték és eltaposták. Az Erdélyi Magyar Ifjak viszont letisztították a fát meg a követ, mi meg új csemetét ültettünk. Nem hagyjuk annyiban, mert ez már nem Wass Albert-ügy, hanem a mindannyiunk ügye” – fejtette ki Bartha József. A református lelkész eltökélt szándéka, hogy december folyamán kihelyezi azt, a templomban őrzött plakettet is, amely a forrás nevét jelöli. Ezt még májusban szerették volna megtenni, de a volt prefektus, Ciprian Dobre megakadályozta a kezdeményezést. Arra sem adott engedélyt, hogy az ünneplők az Éltető család egykori erdejében összegyűljenek, és elmondják a Miatyánkot. A karhatalmi tiltás ellenére az eseményre érkezett vendégek, az utat őrző rendőrök távozása után mégis felmerészkedtek a Szalárd-völgyébe. A tömeget itt lehangoló látvány és néhány obszcén felirat fogadta. A favágók nemcsak Wass Albertet, hanem a lelkészt és magyarországi vendégeit is gyalázni kezdték. A Wass Albert kedvenc pihenőhelyét gyakran látogató pap azt is észrevette, hogy az erdei úton rendszeresen föl-alá járkál egy régi piros Dacia, amelynek vezetője mindig lelassít a forrás előtt, és a vendégeket figyeli. /Szucher Ervin: Meggyalázott zarándokhely. = Krónika (Kolozsvár), okt. 21./2009. június 3.Bartha József nem mindennapi kiállítása nyílt meg a napokban Marosvásárhelyen. A tárlaton Bernády György néhai marosvásárhelyi polgármester szobra látható, mellette Bernády talapzatán Emil Dandea egy későbbi polgármester szobra tekinthető meg. A másik falon a Dandea talapzatán jelenik meg mindkét szobor, a képek alatt pedig félbevágott pingpongasztal hever. Bartha József rendhagyó kiállításának címe: Barátságos mérkőzés. A művész ezzel a Marosvásárhelyen évtizedek óta zajló magyar–román „mérkőzésre” utal. /Máthé Éva: Barátságos mérkőzés Marosvásárhelyen. = Krónika (Kolozsvár), jún. 3./2009. július 22.Augusztus 5-e és 9-e között rendezik meg ötödik alkalommal az EMI-tábort, Gyergyószentmiklós mellett. Esténként a nemzeti rockzene legjobbjai lépnek fel. Meghívottak a következő témakörökben tartanak előadást: a magyarság eredete, autonómia a gyakorlatban, a magyar tánc évszázadai, székely történelem, pártépítés Jobbik-módra, a református egyház helyzete 1945 előtt, a Bolyai Egyetem ügye, az (elmaradt) erdélyi-romániai és magyarországi rendszerváltozás, megmaradás a szórványban, egyház és nemzet, erdélyi politikai helyzet, nemzetstratégia, kultúrtörténet. Az előadók között lesz többek között Bakay Kornél, Bartha József, Bodó Barna, Borbély Imre, Borbély Zsolt Attila, Böjte Csaba, Csép Sándor, Duray Miklós, Egyed Ákos, Gaudi-Nagy Tamás, Gazda Árpád, Kallós Zoltán, Lovas István, Makkay József, Raffay Ernő, Somai József, Tőkés László, Vincze Gábor, Vona Gábor és Wittner Mária. (Részletek: www.emitabor.hu/erdely) /Ötödik EMI-tábor. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 22./2009. július 22.Első alkalommal szervezték meg a Partiumi Híd Fesztivált július közepén a Szatmár megyei Kökényesden. Krakkó Rudolf, a Szatmári HÍD Egyesület vezetője és a Fesztivál főszervezője elmondta: az a szándék vezérelte, hogy működésével az egyesület elősegítse a magyarságtudat erősítését, a nemzeti önbecsülés visszaszerzését. Ennek szellemében alapították szatmárnémeti fiatalok a szatmári HÍD Egyesületet 2003 márciusában. Az ötnapos nemzeti tábor nyitó előadását Raffay Ernő történész tartotta. Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács alelnöke Lesz-e magyar önrendelkezés Erdélyben? címmel tartott előadást. Mikola István, a volt polgári kormány minisztere a leendő polgári kormány megújulási lehetőségeiről, feladatairól beszélt. Bethlen Farkas, Verőce polgármestere a történelmi Bethlen család megpróbáltatásairól, valamint a virágzó Verőce kulturális, gazdasági életéről, eredményekről, és tervekről szólt. Mit vétettem ellenetek, urak? Mit vétett az én népem? címmel Wass Albert életéről, életművéről” tartottak előadást Takaró Mihály és Vekov Károly professzorok, valamint Bartha József református lelkész. Gergely István, Tiszti Mikor Csíkból elindultam Csíkba... címmel beszélt az árvaházak nehéz helyzetéről. Vona Gábor, a Jobbik elnöke is beszélt. Brády Zoltán, az épp húsz esztendős Kapu főszerkesztője Eduardóra, a lap nemrég tragikus körülmények között elhunyt főmunkatársára emlékezett. A médiakerekasztal képviselői Kubinyi Tamás, M. Szabó Imre, Takaró Mihály, Brády Zoltán, és László György Frigyesy Ágnes moderálása mellett elemezték a médiamanipuláció problematikáját. Krakkó Rudolf bízik abban, hogy jövőre ismét megszervezik a Partiumi Híd Fesztivált. /Frigyesy Ágnes: Partiumi Híd Fesztivál Kökényesden. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), júl. 22./2009. július 29.Hevesen támadja a román és a magyar sajtó egy része az Erdélyi Magyar Ifjak augusztusban Gyergyószentmiklóson esedékes táborát, valamint Borboly Csabát, a Hargita Megyei Tanács elnökét, mivel az önkormányzat támogatja a rendezvényt. A támadások sorát az Új Magyar Szó napilap indította el Közpénzek a szélsőjobbnak című július 15-i anyagában, kifogásolva, hogy a Hargita Megyei Tanács támogatja az EMI-tábor megszervezését, amelynek előadói között a magyarországi Jobbik vezetői is helyet kapnak. Kifogásának adott hangot Eckstein-Kovács Péter államfői tanácsadó, az RMDSZ Szabadelvű kör platformjának vezetője is, erre nyílt levélben válaszolt a szervezet, tiltakozásukat fejezve ki a szélsőséges megbélyegzés ellen. A hét elején a bukaresti Evenimentul Zilei napilapban jelent meg a Magyar szélsőségegesség a román állam pénzén című írás, melyben ugyancsak azt kifogásolták, hogy a Hargita Megyei Tanács 5000 lejjel járult hozzá a tábor finanszírozásához. Borboly Csaba blogján reagált az ellene és az EMI-tábor ellen felhozott vádakra.,,Nem hiszem, hogy székely ifjúságunk, azok a fiatalok, akik ellátogatnak az Erdélyi Magyar Ifjak táborába, szélsőséges gondolkozásúak lennének” –hangsúlyozta: többségük barátkozni, ismerkedni és szórakozni megy, nem kevesen közülük végigjárják a székelyföldi nyári táborokat.,,Azoknak a fiataloknak, akik politikai véleményüket most formálják ki, egyáltalán nem baj, ha sokféle embert, politikust megismernek, ha véleményüket nyílt vitában alakítják ki, ha megtanulnak érvelni, mérlegelni” – vélte a Hargita megyei önkormányzat elnöke. A vitába a Magyar Ifjúsági Értekezlet /Miért/ is beszállt.,,Nem találunk semmi kivetnivalót abban, hogy a megyei tanács egy hagyományőrző tábort támogat” – idézte álláspontjukat az Új Magyar Szó. Hasonló támadások az előző években is voltak, igaz, jórészt csak román oldalról – emlékeztetett Nemes Előd, az EMI háromszéki szervezetének vezetője.,,Néhány, magát liberálisnak nevező hangoskodó képezi a támadók táborát, ők eltörpülnek a sok ezer résztvevő mellett. A tábor programja színvonalas, és minden magyart szívesen látunk, még a kritizáló liberálisokat is” – szögezte le Nemes Előd. Mint mondta, évről évre egyre többen vesznek részt a rendezvényen, tavaly 15 000-en látogattak el Gyergyószentmiklósra, az idei, ötödik táborban mintegy húszezer résztvevőre számítanak. A szórakozás mellett a résztvevők számára lehetőség adódik megismerni múltunkat, kultúránkat. Az előadások témái között szerepel egyebek mellett a magyarság eredete, autonómia a gyakorlatban, a magyar tánc évszázadai, a székely történelem, pártépítés Jobbik-módra, a református egyház helyzete 1945 előtt, a Bolyai Egyetem ügye, megmaradás a szórványban, az erdélyi politikai helyzet, nemzetstratégia. Az előadók között lesz többek között Bartha József, Bodó Barna, Böjte Csaba, Csép Sándor, Egyed Ákos, Erőss Zsolt, Izsák Balázs, Jankovics Marcell, Kallós Zoltán, Kovács Lehel, Nyisztor Tinka, Tőkés László, Tulit Zsombor, Vincze Gábor, Vona Gábor és Wittner Mária. /Farcádi Botond: Kiknek nem tetszik az EMI-tábor? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 29./2009. augusztus 10.Immár tizennegyedik alkalommal adott helyet a Gyöngykoszorú hagyományőrző találkozónak Holtmaros, házigazdaként Bartha József holtmarosi pap mondott köszöntőt a szabadtéri énekes-táncos találkozón. Dr. Ábrám Zoltán, az EMKE Maros megyei elnöke levelében jelezte, hogy Holtmaroson tartott Gyöngykoszorú az EMKE által 1991-ben megindított mozgalom 82. rendezvénye. Az EMKE megyei elnöksége úgy határozott, hogy évente EMKE-díjban részesül egy-egy Gyöngykoszorú-helyszín. Tavaly a tizenötödik találkozót szervező Erdőcsinádnak járt ki az elismerés, idén pedig az 1996 óta Gyöngykoszorút szervező Holtmaroson a sor. Ekkora sereglés csak a tízéves évfordulón volt, mondták a helybeliek. /Bölöni Domokos: Önnön rekordját döntögeti. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 10./2009. november 3.Szászrégenben felújították a díszkutat. A csorgó mellé került a szászrégeni evangélikus templomban is látható középkori és az 1934-ben elfogadott városi címer, valamint egy középkori hírvivőt ábrázoló dombormű is. Alig két hónapja működik a Dareghin helyi televízió, most már magyar nyelvű hírműsoruk is van. A magyar adás havonta háromszor jelentkezik. Nemrég nyugdíjba vonult Pakó Benedek kanonok, aki Szászrégenről hazaköltözött szülőfalujába, Gelencére. Amíg Szászrégenben szolgált, állandóan építkezett. A városban három házat működtetett, ahol a szórványgyülekezetekből fogadott gyerekeket, akiket taníttatott. Görgényszentimrén is hasonló céllal tartott fenn egy házat. Megépítette a Noé bárkája közösségi házat, legutóbb pedig a saját tervezésű kápolnát avathatták fel a hívek Radnótfáján. Csiszér Imre plébános vette át a kanonok örökségét. Elmondta, hogy a szórványkollégiumokat pénzhiány miatt be kellett zárni. Míg hét évvel ezelőtt 86 gyerekről gondoskodtak, addig tavaly 15-en voltak, az idén pedig alig 4-en érdeklődtek. A szülők inkább az iskolabusz programba kapcsolódtak be. De Szászrégen nem mond le az ún. gyermekmisszióról. Tárgyalt Böjthe Csaba testvérrel, aki átvenné a Noé bárkája házat, ahova árva gyerekeket hozna. Ugyanakkor a plébánia melletti épületet átadják Bartha József holtmarosi lelkipásztornak, aki a Wass testvérek támogatásának köszönhetően fenntart egy árvaházat. Ha iskoláskorba nőnek a gyerekek, akkor ők költöznek ide. /Szászrégen. Új „ruhában” a Szerencse kút. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 3./2010. január 18.Wass Albertre emlékeztek az Erdélyi Magyar IfjakAz Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) marosvásárhelyi szervezete Wass Albert író, költő születésnapjára emlékezett múlt hét végén. "A Wass Albert-ügy ma nem Wass Albert- ügy, hanem magyar nemzeti ügy" – hangzott el a rendezvényen. Telt ház volt a marosvásárhelyi Deus Providebit Házban péntek este az EMI rendezvényén. Erdélyi írónk, Wass Albert születésnapjára (1908. január 8., Válaszút) emlékeztek a résztvevők, zömében idősebb polgárok. A Floridában 1998-ban elhunyt íróról, aki több mint harminc regényt, sok verseskötetet, elbeszélést, színművet írt, kinek regényeit több nyelvre lefordították, Simon Zsolt, az EMI tagja beszélt: "Wass Albert életét a szeretet és gondosság hatotta át, a világot vallásos áhítattal szemlélte. Történetei azért kelnek életre, mert abból az életből merítette őket, amely őt magát is betöltötte. Hősei drámai küzdelmek között hűek maradnak önmagukhoz mostoha sorsuk és a rajtuk esett igazságtalanságok ellenére. Prózája és versei a lélekhez szólnak és megindító szívközelbe kerülnek". A rendezvény főmeghívottja, Bartha József holtmarosi református lelkész, a Czegei Wass Alapítvány elnöke Wass Albert, az író műveinek aktualitását firtatta. Mondta ugyanis valaki, hogy Wass Albert már nem aktuális író. "Ne féljetek, magyarok! Szeressétek egymást, magyarok! Tartsatok össze, magyarok! Segítsék egymást, magyarok!" – idézte az írót. Ezekből a szavakból is látszik, hogy művei által igencsak aktuális író. "Aktuális, mert egyet akarunk: itthon, szülőhazánkban egyenrangúnak érezni magunkat a más nemzetiségűekkel! Jogunk van e röghöz őseink révén" – tette hozzá. Beszélt az Erdélyben található három Wass Albert-szoborról: egyik Szászrégenben egy imateremben, a másik Vicén egy iskola raktárában és a harmadik a holtmarosi református templomban található. Jobban mondva ide menekített emlékművekről van szó, hiszen a román hatalom nem tolerálja az író kultuszát, és miközben "marosvásárhelyi tanácsosok egy tömeggyilkos szobrát állíttatják fel, Holtmaroson egy koncepciós per áldozatának szobrát nem lehet köztéren elhelyezni. Hol itt az igazság?!" – tette fel a kérdést Bartha József, arra a meggyőződésre jutva, hogy "Románia még mindig nem jogállam". A lelkész szerint a "Wass Albert- ügy ma nem Wass Albert-ügy, hanem magyar nemzeti ügy". A rendezvényt Karácsonyi Tímea és Szabó Szende szavalatai színesítették, végül pedig Koltay Gábor Adjátok vissza a hegyeimet! című Wass Albertről készült filmjét vetítették le. Antalfi Imola. Forrás: Népújság (Marosvásárhely) 2010. április 14.„Ki a köznek él, annak élni érdemes”125 éves az EMKE Hétfőn ünnepelte megalapításának 125. évfordulóját az EMKE, az egyesület Maros megyei fiókja ez alkalomból ünnepséget szervezett a marosvásárhelyi Kultúrpalota kistermében. A civil szervezet alakulása előtt tisztelegvén három éve szervezi az erdélyi magyar kultúra napját, ami idén az évforduló megünneplésével is gazdagodott – ez alkalomból gazdag összművészeti műsor várta a szép számú közönséget. Az estet a Soli Deo Gloria, a Szent Cecília és a Laurate Domine kórusokból álló vegyes kar fellépése nyitotta Hajdó Károly karnagy vezényletével, aki elmondta: idén a marosszentgyörgyi kórusmozgalom is százéves fennállását ünnepli. Az EMKE mottóját – Ki a köznek él, annak élni érdemes – a műsorvezető, Kilyén Ilka színművésznő osztotta meg a közönséggel, majd Dáné Tibor Kálmán országos elnök szólt a hallgatósághoz. – Ki az EMKE-nek él, az a közösségnek él – tenném hozzá, hiszen jövőre húszéves az újjáalakult egyesület. Jellegzetesen erdélyi sors ez: eredetileg napra pontosan 125 éve alakultunk Kolozsváron, az erdélyi nemesség és polgárság kezdeményezésére. Azóta is sajátságos intézménye vagyunk a Kárpát-medencei magyarság kulturális életének. Közművelődés – e szót egyetlen nyelvre sem lehet úgy lefordítani, hogy visszaadja a szó sajátságosan magyar értelmét. A szervezet két pilléren nyugszik: van egy nemzeti jellege, illetve alulról jövő kezdeményezés. Így kell a művelődési életet létrehozni. Amikor 1885-ben az egyesület megalakult, a már akkor szórványban élő magyar közösségekért jött létre. Eötvös Loránd olyan törvényt alkotott, amely lehetővé tette az egyletek alakulását, sorra alakultak az intézmények. Ezek egyike volt az EMKE, amely rövid időn belül a Kárpát-medencei magyarság legnagyobb kulturális egyesületévé nőtte ki magát. Később a politika széljárásának lett kitéve, a kommunista diktatúra idején betiltották, 44 évig nem létezhetett. De a változások után újjáalakult és megmaradt. Ahogyan az erdélyi magyarság is. Veszélyes a szórványosodás, de 125 éve is megmaradtunk a szórványban. Fő feladatunk továbbra is a szórványban élő közösségek kulturális életének támogatása. De azon is kell dolgoznunk, hogy mekkora és milyen magyarok szeretnénk lenni Erdélyben öt, huszonöt, száz év múlva. Hogy akkor is tudjunk ezekről a problémákról beszélni. Ez lesz az EMKE feladata: a jövő építése. Dr. Ábrám Zoltán megyei elnök hozzátette: a magyar kultúra napja mellett immár belső kezdeményezésre az erdélyi magyar kultúra napját is ünnepeljük, az egyesület célja továbbra is a nemzeti irányú művelődés. – Amióta újjáalakultunk, a szervezet kovásza az erdélyi magyar közművelődésnek. Rendezvények, kiadványok, szakmai testületek, emlékházak jelzik tevékenységét. Ma is a magyar identitás megőrzését tartjuk célunknak. Versenyképesnek kell lennünk, ezért is szeretnénk, ha e nap ismertté válna – hallottuk, majd gazdag összművészeti műsor következett számos fellépővel, a műsorszámok között pedig az egyesület adta át a Makkai István szobrászművész által készített emlékplakettet és EMKE-oklevelet az öt, arra méltónak ítélt közéleti személyiségnek, szakembernek: Tófalvi Zoltán újságírónak, történésznek, Szekeres Erzsébetnek, a Lorántffy Zsuzsanna egyesület volt elnökének, Bartha József holtmarosi lelkipásztornak, Keresztes Géza építésznek, műemlékvédelmi szakembernek és Szász Teréznek, a görgényüvegcsűri Gyöngykoszorú-találkozók szervezőjének. Nagy Botond Népújság (Marosvásárhely) 2010. május 19.Három hónap múlva EMI-táborNincs már sok hátra, és megnyitja kapuit Erdély legnagyobb nemzeti fesztiválja, az immár hatodik alkalommal megrendezésre kerülő EMI-tábor. Az évek során a nemzeti értékrendet valló fiatalok Kárpát-medencei találkozóhelyévé vált Gyergyószentmiklós melletti rendezvény tavaly már több mint 17 000 napi belépőjegyes látogatót számlált. A szervezők évről évre igyekeznek a programkínálatot még színesebbé és izgalmasabbá tenni, hogy a megjelent érdeklődők (legyenek azok családok, párok vagy szórakozni vágyó fiatalok) tartalmasan tölthessenek el öt napot a gyergyói hegyek lábánál. Nem lesz ez másként 2010. augusztus 11–15. között a Gyergyószentmiklós melletti Hétvirág Panzió területén (3-as kilométer) megrendezésre kerülő VI. EMI-táborban sem, ahol az előadósátorban reggeltől estig előadások, beszélgetések, viták hallgathatók történelmünkről, kultúránkról, közéleti kérdésekről és más, a magyarsággal kapcsolatos témákról. A mellette lévő sátorban filmeket vetítenek és az ínyencek borkóstolón vehetnek részt, a sportosabb kedvűek íjászversenyen, túrákon és különböző alternatív programokon próbálhatják ki magukat, este pedig koncertek várnak mindenkit, melyek után táncház és tábortűz mellett lehet megemészteni a hallottakat. Idén is lesz művész-, kézműves- és társalgósátor, valamint először jelentkezik a szórványsátor, melynek programjai során a peremvidékeken elő magyarok, csángók helyzetét boncolgatjuk és kultúrájukkal ismerkedünk. Ugyanakkor nem feledkezünk meg a legkisebbekről sem: lesz gyereksátor, ahol a picikkel foglalkozni szerető EMI-sek játszanak a jövő nemzedékével, míg a szülők a programokon vesznek részt, így az EMI-tábor ideális nyaralóhely a családok számára is, hiszen míg a szülők távol vannak, a következő nemzedék sarjai önfeledten játszanak hagyományos játékokkal a tévémentes, friss levegőn. A VI. EMI-tábor kiemelt témakörei közé tartozik a magyar nemzetpolitika a Kárpát-medencében és a szórványmagyarság helyzete Erdélyben. Továbbá három fontos történelmi eseményt kívánunk megvitatni előadások és kerekasztal-beszélgetések során: az 1920. június 4-én aláírt trianoni diktátum előzményeit és következményeit, a második bécsi döntés politikai és katonai konjunktúráját, valamint a magyar–román együttélés minőségét szeretnénk megvizsgálni a marosvásárhelyi fekete március eseményeiből kiindulva. Az előadók közül már nyilvános néhány név; a szervezői munka során a vendégek sora természetesen tovább bővül majd. Ami már biztos, hogy megtiszteli a tábort jelenlétével Bartha József református lelkész, Berecz András mesemondó, Bodó Barna politológus, Bogár László közgazdász, Böjte Csaba ferences rendi szerzetes, Gergely István (Tiszti) katolikus plébános, Kincses Előd ügyvéd, Mandics György író, történész, Máté András Levente parlamenti képviselő, Nagy Szabolcs történész, Raffay Ernő történész, Szabó László unitárius lelkész, Szabó Pál Csaba, a Trianon Múzeum igazgatója, Vincze Gábor történész – és még sokan mások. A zenei színpad fellépői is körvonalazódnak. A bulizni vágyó fiatalok és fiatal lelkületűek együtt csápolhatnak majd a jól ismert dallamokra, melyeket a Beatrice, Hungarica, Kárpátia, Ismerős Arcok, Edda, Dalriada, Piramis és Depresszió zenekarok szolgáltatnak majd, de jelen lesz több "kisebb" csapat is, melyekről a következőkben még hírt adunk. A VI. EMI-táborral kapcsolatos egyéb információkat az érdeklődők megtalálják a www.emitabor.hu/erdely internetes oldalon. Lovassy Cseh Tamás Népújság (Marosvásárhely) 2010. augusztus 6.Megalázó felújítás: nem állítják helyre a magyar emlékeket MarosvásárhelyenNem állítják vissza a magyar történelmi személyiségeket ábrázoló vitrailokat a régi marosvásárhelyi városházára, és a megyei önkormányzatnak, illetve a prefektusi hivatalnak otthont adó épületet elcsúfító, magyarellenes szövegeket tartalmazó márványtáblákat nem távolítják el a javában zajló restaurálás során. Az egymillió lejre rúgó munkálatokat az tette elkerülhetetlenné, hogy az épület kocsifelhajtója és előcsarnoka egy öt évvel ezelőtt szakszerűtlenül elvégzett munkálat következtében megrongálódott. Jelentős, egymillió lejt érő restaurálási munkálatokba kezdtek Marosvásárhely régi, tornyos városházán. A részleges helyreállítási munkálatok során az előcsarnokban és a lépcsőházban kicserélik a villanyhálózatot, kijavítják a plafonon megjelent repedéseket, majd sablonok segítségével festik újra a szecessziós motívumokat. Megtisztítják továbbá a csillárokat, kijavítják a csempeburkolatot, felcsiszolják a márványpadlót. A bejáratnál ezzel párhuzamosan megerősítik a megsüllyedt boltíveket, illetve megjavítják a fölötte található erkélyt. A szakemberek szerint a hat hónaposra tervezett beavatkozást az idő és egy néhány évvel ezelőtt elkövetett hanyag felújítás tette szükségessé. Akkor úgy padlózták újra a díszteremből nyíló erkélyt, hogy az esőlevezetőket eltömítették, a magának egérutat nyerő víz pedig lényegesen megrongálta az épület szerkezetét. A régi, szecessziós stílusban épült városháza Marosvásárhely szimbólumának számít, amely a múlt század elején Bernády György városépítő polgármester idején készült a lakosság pótadójából. A szecessziós épületet két budapesti műépítész, Komor Marcell és Jakab Dezső tervezte. Ottjártunkkor szorgos fiatalok ifj. Molnár Dénes, Kiss Lóránd és Pál Péter irányításával éppen az előcsarnok falait és plafonjait tisztították. A helyreállítási tervet készítő marosvásárhelyi Proiect Rt. műépítésze, Keresztes Géza elmondta, az idei restaurálási szakaszban két fontos dolgot kell megoldani. „Az esővíz beszivárgása miatt a kocsiáthajtó egyik lába megsüllyedt, emiatt a boltív megrepedt. Mivel az a falat is húzza előre, az előcsarnok plafonján is megjelentek a repedések, mindez egy korábban, szakszerűtlenül végzett munkálatnak köszönhetően” – vélekedett a tervező. Építőmérnök kollégája, Csákány Dezső mára sem derítette ki, ki lehetett az, aki a boltívek fölötti erkélyen úgy cserélte ki a kőpadlózatot, hogy elzárta a vízlevezetőket. „A szakszerűtlen és engedély nélkül végzett munkálatnak nincs gazdája. Pedig alig néhány évvel ezelőtt végezték el” – tette hozzá. Eredetiség – már csak az emlékezetben A főbejárat feletti szecessziós vonalvezetésű attikafal díszítése több ízben is változott. Eredetileg a város régi címere színes majolika virágdíszek közé került, a Marosvásárhely szabad királyi város székháza felirattal. Ezt még Trianon után a bevonuló román hatalom lecserélte, majd Erdély visszafoglalása után néhány esztendeig semmiféle felirat nem ékesítette a falat. Az 1950-es évek végén a virágdíszek eltűntek, de felkerült a város új címere. Ez sem bizonyult hosszú életűnek, mert 1965-ben az épületet átvevő Román Kommunista Párt jelvénye váltotta. Ekkor a főbejárat előtti kocsifelhajtó és nyitott terasz felépítményének kőből faragott mellvédjéről a város és a vármegye címerét is lefaragták. Hasonló sorsra jutott az előcsarnok oldalfalában lévő nagy emléktábla is, melyet összetörtek. A város egykori színes címere a főlépcső berakásos üvegablakából is kikerült, megürült helyét az ólomkeretben közönséges üveggel pótolták. A lépcsőpihenő két oldalán díszes keretben egy-egy rózsaszínű márványtáblát helyeztek el, melynek felirata örökítette meg a székház tervezőinek és kivitelezőinek nevét. A kommunisták hatalomra kerülése után a két márványtáblát kalapáccsal törték darabokra. Nem úszta meg a magyarellenesség tombolását az emeleti gyűlésterem sem. Az öt színes ólomberakásos üvegablak közül valamikor a középső Ferenc József királyt ábrázolta Szent István palástjával, a többiekben Bethlen Gábor, II. Rákóczi Ferenc, Deák Ferenc és Kossuth Lajos portréi voltak. Ezeket még 1921-ben kiszedték. A vitrailok egy része néhány éve közszemlére került a megyei múzeumban. Állapotuk azonban lehetővé tenné, hogy bármikor visszakerüljenek a helyükre. A sértő táblák maradnak Kérdésünkre, hogy mi lesz a főbejárat körüli homlokzatra összezsúfolt, magyarellenes szöveget tartalmazó márványtáblák sorsa, sem Bartha József, sem Márton Katalin nem tudott pontos választ adni. A megyei önkormányzat gazdasági, illetve beruházási igazgatója nem tudnak arról, hogy a főbejárat restaurálása alkalmával szó lenne a táblák leszereléséről. Annak ellenére, hogy már évek óta felmerült valamennyi tábla eltávolításának lehetősége, erre nem valószínű, hogy az idei helyreállítási munkálatok alkalmával sor kerül. „A táblák nem illenek egy ilyen jellegű épület főbejáratához. Ezt már többször is hangoztattam, és szorgalmaztam az eltávolításukat, de mindmáig nem találtam meghallgatásra. Ha jól tudom, annak idején még csak építkezési engedéllyel sem rendelkeztek azok, akik a feliratokat kifüggesztették” – nyilatkozta lapunknak a megyei önkormányzat gazdasági igazgatója. Kolléganője, Márton Katalin sem tud arról, hogy a restaurálás során a bejáratot visszaállítanák eredeti formájába. „Úgy tudom, nem volt szó a táblák eltávolításáról” – mondta. A pontos választ Lokodi Edit Emőkétől szerettük volna megtudni, ám a munkálatok leszerződtetését aláíró megyei tanácselnök nem volt hajlandó válaszolni a kérdésre. „Most nincs időm nyilatkozni, mert dolgozom” – fizetett ki kurtán-furcsán. Az 1990 után, a kolozsvári Funar-modell szerint felkerülő román nyelvű márványtáblák a Maros megyét a „horthysta terror alól felszabadító” 15 ezer román hős halottnak, a trianoni döntést megelőző balázsfalvi nagygyűlés résztvevőinek, az első világháborúban elesett román katonáknak és a ’89-es forradalom helyi áldozatainak állítanak emléket. A forradalmárszervezetek már évekkel ezelőtt elkészíttettek egy kétnyelvű táblát is, de annak felszerelését a mindenkori prefektus akadályozta, mondván, hogy a régi városháza nem karácsonyfa, ahova mindenki kiaggathatja a tábláját. A feliratos márványdarab sokáig a kabinetfőnök irodájában rostokolt. Egy ötödik tábla, amelyet 2000 után a prefektúra hallgatólagos beleegyezésével és a megyei önkormányzat asszisztálása mellett, szintén a román nacionalista szervezetek a torony talapzatára helyeztek, azokról az állítólagos bebörtönzött román embereknek állít emléket, akiket a torony alatti pincében a magyarok tartottak fogva és kínoztak meg. „Elvonatkoztatva a táblák szövegétől, ezeknek akkor sem lenne helyük a bejáratnál, főleg a jelenlegi, összezsúfolt formában. Kifüggesztői nem is kaptak rá engedélyt. Eltüntetésükhöz sajnos nem elegendő a műemlékvédelmi hatóságok véleményezése, politikai akaratra is szükség lenne” – fejtette ki Keresztes Géza. Megítélésében a márványlapokat múzeumban kellene közszemlére állítani. A vitrailokról szó sem lehet Míg a magyarságot sértő táblák valószínűleg a helyükön maradnak, sem az előcsarnok falára festett címerek, sem a lépcsőházi díszes ablakok ólomkristályos vitrailjai hatvan év után sem kerülnek vissza. A nacionalista-kommunista hatalom által eltávolított magyar történelmi címerek, illetve Kossuth Lajos, Deák Ferenc, II. Rákóczi Ferenc, Bethlen Gábor arcképei és Ferenc József koronázást ábrázoló képe továbbra is múzeumi tárgy marad. „Műemlék jellegű épületről lévén szó, mi szerettük volna valóban eredeti állapotában visszaállítani, de a prefektúra közbenjárására a művelődési minisztérium nem hagyta jóvá a címerek visszahelyezését” – sajnálkozott Márton Katalin. Az üvegfestmények már korábban a helyükre kerülhettek volna, amikor egy magyarországi szakembercsoport elvégezte az összes díszablak restaurálását és a hiányzó elemek kiegészítését. A művelődési minisztérium azonban akkor is negatívan véleményezte a teljes helyreállítást. Kelemen Hunor kulturális tárcavezetőt lapzártánkig nem sikerült elérnünk, azonban a felújítási munkálatokat még elődje, Theodor Paleologu engedélyezte ebben a formában. Főbejárat csak főbejáróknak A fél év múlva elkészülő munkálatokat a nagyközönségnek aligha lesz alkalma megcsodálni. Az épületben működő két intézmény, mellőzve a civilizált államok gyakorlatát, húsz évvel a diktatúra megdöntése után is mindössze az oldalsó mellékbejáratot tartja nyitva az ügyfelek számára. A főbejárat a mai napig is csak a kiváltságos helyzetet élvező intézményvezetők, alkalmazottak és politikusok előtt áll nyitva. „Bárhol Európában a személyzet az oldalsó vagy hátsó bejáratot használja, a főbejárat az adófizető állampolgároké. Úgy látszik, nálunk megrekedt az idő, vagy csak az épületben dolgozó vezetők cserélődtek, a pórnépet lenéző mentalitás maradt a régi” – panaszolta el lapunknak a város egyik jó hírnévnek örvendő nyugdíjas pedagógusa, akit ottjártunkkor éppen a szolgálatot teljesítő őr ellentmondást nem tűrő hangon a kiskapuhoz küldött át. Hasonló véleményt képvisel Keresztes Géza is, mondván, hogy ebből is kitűnik, mennyire tiszteli a politikai hatalom adófizető szavazóbázisát. Szucher Ervin. Krónika (Kolozsvár) 2010. november 16.Szemét és traktornyom a Wass-emlékhelyenHeti rendszerességgel rongálják meg a Görgényi-havasokban lévő, Wass Albertről elnevezett forrást. A Szalárd-völgyi csorgót jelző szikláról eltüntetik a feliratot, helyére általában román nyelvű obszcén szövegeket írnak, és a vízfolyás környékére szemetet szórnak. Nyáron kivágták azt a fenyőfát is, amelynek megcsonkított ágaira a látogatók koszorúkat szoktak aggatni. Legutóbb traktornyomokkal tették tönkre az erdei út és a forrás közötti kis tisztást. Ottjártunkkor egy földbe szúrt botra aggatott, üres befőttesüveget találtunk a háborús bűnösnek kikiáltott író és költő kedvenc pihenőhelye mellett. A tisztáson, a csermelybe és a forráshoz vezető ösvényen szemetet szórtak szét. Két, hátizsákkal túrázó kolozsvári egyetemista elmondta, valaki éppen érkezésük előtt hajította ki a szemetet a gépkocsijából. Mindezek ellenére Bartha József holtmarosi református lelkipásztor kitartóan, havonta háromszor-négyszer felkeresi a forrást, és eltünteti a vandalizmusra utaló nyomokat. „Ez már barbarizmus, ami itt folyik. Nincs olyan alkalom, hogy abban az állapotban találnám a forrást, ahogy hagytam. Ha olajfestékkel írom a kőre Wass Albert nevét, azt is képesek benzines ronggyal lemosni, eltüntetni. Helyette rendszerint obszcén feliratok jelennek meg” – fejtette ki lapunknak a lelkész, aki 2008-ban a forrás elnevezésének ötletgazdája volt. Annak ellenére, hogy a hatóságok akkor megtiltották, hogy az egyház bármiféle hivatalos avatóünnepélyt vagy istentiszteletet szervezzen, a holtmarosi templomból sokan ellátogattak a forráshoz, ahol kis ünnepi műsort is rögtönöztek. A csorgó nevét azonban azóta sem sikerült hivatalosan elfogadtatni. Annak ellenére, hogy a forrás az Éltető családtól elkobzott fenyőerdőben fakad, mind az erdészeti hivatal, mind a megyei hatóságok tiltják a megjelölését. A 2008 márciusában avatott csorgó még így is zarándokhellyé nőtte ki magát. Általában magyarországi vendégek vállalkoznak a szalárdi felrobbantott Maros-hídtól mintegy hét kilométerre lévő csorgó felkutatására. Szucher Ervin, Krónika (Kolozsvár) 2011. február 10.Helységnévtáblák kizárólag románulSzatmár megye - Szatmárnémeti és Piskolt között, a 19–es jelzésű országút összes településéről szerda reggelre váratlanul eltűntek a magyar és német nyelvű helységnévtáblák. A régi táblák helyett új, de kizárólag román nyelvű táblák kerültek. Az érintett településeken élő kisebbségek vezetői a táblák kicserélése miatt felháborodásuknak adtak hangot. Szamosdob község RMDSZ–es tisztségviselői szerdán délelőtt szerkesztőségünktől értesültek arról, hogy az eddigi kétnyelvű — román és magyar — helységnévtábla helyett egy új, kizárólag román nyelvű tábla került. Tasi Kálmán, RMDSZ–es helyi tanácsos, Bartha József RMDSZ–es alpolgármester, Kóka Gáspár, az RMDSZ szamosdobi szervezetének elnöke, valamint Kóka Tibor, a Szamosdobi Református Egyházközség főgondnoka (fotónkon balról–jobbra haladva) megdöbbenéssel tapasztalták, hogy a kétnyelvű helységnévtábla helyett szerda reggeltől óta már csak ennyi olvasható a településük határában: Doba. A szerdai nap folyamán számos telefonos bejelentés is érkezett szerkesztőségünkhöz, miszerint a 19–es jelzésű országút Szatmárnémeti és Piskolt közötti szakaszán a települések önkormányzatainak tudta és beleegyezése nélkül cserélték le a többnyelvű helységnévtáblákat. Törvényszegés történt Megkeresésünkre Erdei D. István, RMDSZ–es parlamenti képviselő kérdésünkre elmondta, hogy a táblákat kicserélők törvényszegést követtek el. „A 2001/215–ös számú törvényrendelet egyértelműen kimondja, hogy mindazokon a településeken, ahol a kisebbség számaránya meghaladja a 20 százalékot, jogosan kérhetik, hogy az állam hivatalos nyelvén kívül a kisebbség anyanyelvén is szerepeljen a település neve a helységnévtáblákon” — fejtette kia képviselő, majd hozzáfűzte, hogyha pár napon belül nem lesznek újra kitéve a többnyelvű helységnévtáblák, a jövő hét folyamán a Képviselőházban, napirend előtti felszólalásában felveti az Erdontól megtudott problémát, s ha kell, egy politikai nyilatkozatot is közhírré tesz, amelyben követelni fogja a jogsértés mihamarabbi orvoslását. „Ha ez sem lesz elég, levél formájában egy interpellációt is benyújtok majd az illetékes szaktárcához — figyelmeztetett Erdei. Egymásra mutogatnak Szerda délután a törvényszegésért felelős cégek és intézmények után kutakodva, regénybe illő nyomozást folytattunk le. Mint megtudtuk, a kizárólag román nyelvű helységnévtáblákat a Suceava megyei Loial Impex cég munkásai helyezték el. Az említett vállalat központi telefonszámát nyomban fel is tárcsáztuk, hogy megkérdezzük, ki adott számukra engedélyt a táblák elhelyezésére. A cég titkárnője csupán annyit tudott mondani, hogy Sorin Iacob cégtulajdonos jelenleg Lengyelországban tartózkodik, a fia, Cristian Iacob pedig, aki a helységnévtáblák elhelyezésének törvényes lebonyolításáért felel, mobiltelefonján szerdán egész nap elérhetetlen volt. Mint később kiderült, a suceavai céget a Strabag cégcsoport bízta meg a táblák elhelyezésével. „Kun Nechita Adrian, a Strabag vezérigazgatója elismerte a tévedést és ígéretet tett arra, hogy pár napon belül, minden településen, ahol a polgármesterek ezt kérik, a Strabag saját költségén elkészítteti a többnyelvű helységnévtáblákat” — nyilatkozta portálunk kérdésére az Országos Útügyi Hivatal Szatmár megyei kirendeltségének vezetője, Ardelean Petru mérnök. „A települések vezetői ez iránti kérésüket február 10–e, csütörtök reggeltől kezdődően a 0261–714–710–es telefonszámon jelezhetik” — tette hozzá Ardelean Petru. Erdon.ro 2011. március 26.Magyar nyelvű felsőfokú színészképzés MarosvásárhelyenA Szentgyörgyi István Színművészeti Intézet történetei I. Egy kisváros életében mindig fontos helyszín a központban működő színiegyetem. Tanárai kalandos, estéről estére ragyogó életük modelljét továbbadják diákjaiknak, és a mindenkori publikum feszülten figyeli a fiatalok kibontakozását, az újabb teljesítményeket. Persze, a nagyközönség csak a látható bravúrokat tudja értékelni, és többnyire sejtelme sincs a szakmai bukfencek nagy részéről, továbbá az oktatási-adminisztratív leleményekről, a politikai kényszermegoldásokról és/vagy intézményi életet mentő akciókról, kompromisszumos vagy éppen kompromisszumkerülő mesterkedésekről. Aki kézbe veszi A Szentgyörgyi István Színművészeti Intézet történetei című, frissen megjelent kötetet, számos efféle információra bukkan, olyanokra, amelyek már feledésbe merültek, vagy olyanokra, amelyek nem is jutottak el a nyilvánosságig. A kötetet a Művészeti Egyetem Színháztudományi Tanszékének tanárai – Kovács Levente, Ungvári Zrínyi Ildikó, Lázok János, Albert Mária, Balási András és Csép Zoltán – írták, és a tanszéken folyó, Ungvári Z. I. és Lázok J. vezette színháztörténeti illetve színház- antropológiai kutatás eredményeit foglalja össze. A kötet kiadását a Nemzeti Kulturális Alap támogatta, és mivel a kiadványt négykötetesre tervezik, a következő kötet részkutatásaihoz a kutatócsoport már megpályázta és elnyerte a Magyar Tudományos Akadémia támogatását. Az elegáns kiállítású könyv (borítóterv: Bartha József) a marosvásárhelyi Színművészeti Intézet (ma Művészeti Egyetem) első korszakát vizsgálja különböző szempontok szerinti mélyfúrásokkal, a kolozsvári kezdetektől, 1946-tól a marosvásárhelyi Stúdió Színház felépüléséig (1962). A tanulmányok a kezdeti kolozsvári korszak intézményi kereteit és nehézségeit tárgyalják (Lázok János), a való élet illúziójának követelményét a marosvásárhelyi színészképzésben (Kovács Levente), a színjátszási stílus változásait a színészi fotók tanúsága szerint (Ungvári Zrínyi Ildikó), az intézet vizsgaelőadásainak kritikai fogadtatását (Csép Zoltán), az intézményteremtő belső kommunikációt és a Székely Színházzal való kapcsolattartást (Balási András), a nevelő színház felvállalt és rejtett stratégiáit (Albert Mária). A kötet második részében az első korszak színésztanárait bemutató portrék következnek, amelyekből alább szemelvényeket talál az olvasó. Korabeli dokumentumokkal gazdagon illusztrált, játékrendet és sok képmellékletet tartalmazó fejezet zárja a könyvet (kiadó: UArtPress, a Művészeti Egyetem Kiadója, Marosvásárhely). A kötet bemutatója 2011. március 28-án, hétfőn 18 órakor lesz a Művészeti Egyetem előcsarnokában. Szabó Lajos, a Színművészeti Intézet rektora, a Kolozsvári Nemzeti Színház egykori titkára Lázok János: Megkerülhetetlen kérdésként adódik egy összehasonlítás a Szabó Lajos karrierjét elindító két színházigazgató, Németh Antal és Kemény János sorsalakulásának méltánytalanságai, illetve a Szabó Lajos lassan, de biztosan emelkedő pályaíve láttán (Némethet "felmentő" igazoló bizottsági eljárások után több mint egy évtizedig nem engedték rendezni, Kemény pedig mészégetői "karrier" után lett könyvtáros a Színművészeti Intézetben). Fanyar szójátékkal azt mondhatjuk: 1945 után az említett két igazgató hamarosan a színházi élet éléről annak szélére került, s a kommunista hatalomátvétel kivételes emberi, szakmai és politikai teljesítményeiket és korrektségüket méltatlan kirekesztéssel honorálta – jutalmuk a megtűrt státus lett, a szakma szélére szorítva. Hogyan kerülte el ezt a sorsot Szabó Lajos, a kolozsvári színház volt művészeti titkára, aki röviddel az erdélyi-romániai politikai átrendeződések után tényezője, majd rektorként meghatározó alakja lett a romániai magyar felsőfokú színészképzésnek? Dolgozatunkban erre keressük a választ. Kőmíves Nagy Lajos, a Színművészeti Intézet tanára, rendező-dramaturg, egykori kolozsvári színigazgató, hírlapíró és kávéházi bohém Ungvári Zrínyi Ildikó: Az írott vagy a beszélt szó embere volt? Pályájának kezdetét nem ismerjük. Annyit tudni róla, hogy 1903 és 1907 között a budapesti Színiakadémián színésznek tanult, és egy időskori interjú tanúsága szerint nem fejezte be a tanulmányait, csak három évet járt színiiskolába. Hogy miért nem lett színész belőle, és miért választotta az újságírói pályát – nem találta elég nagy kihívásnak, vagy ő maga nem bizonyult kiemelkedő színésznek? – ma élő kortársai, volt diákjai sem tudják. A vele készült utolsó interjúban arra emlékszik vissza, hogy felcsapott vándorszínésznek "egy Palotai nevű színigazgató együttesébe, amely Alföldi Színikerületi Társulatnak nevezte magát", különféle városokban és nagyközségekben játszott három évig. Ez idő alatt küldözgetett cikkeket, tárcákat a különböző újságokhoz, és lassan felfigyeltek rá. Életének három korszakát- státusát, illetve ezekhez kapcsolódó identitását három névvel jelöli: színészként Eötevényi Nagy Lajos (ekkor még használta nemesi előnevét), hírlapíróként Kőmíves Lajos; színházi emberként, igazgatóként és a színitanoda tanáraként Kőmíves Nagy Lajosként tünteti fel magát. És végül a Luigi: felesége, közeli munkatársai és barátai gyakran emlegették így. Szabó Ernő, a Színművészeti Intézet tanára, a Székely Színház színésze, a nagy kisember Albert Mária: A Szabó Ernő által Marosvásárhelyen rendezett utolsó, nagy sikerű vígjáték témája a helyes (értsd: ideológiailag és dramaturgiailag megfelelő) darabválasztás, egyik fénypontja pedig az egykori tanítvány, Tarr László játéka Fridolin, a kifutófiú szerepében. Szabó Ernő a főszerepet, Amadeus Färbel dramaturgot játssza, akinek meg kell találnia a "valóban" drámaíró Rabant (Csorba András, a szereposztás szerint: valóban drámaíró), mert az ő szövege használható a színpadon. A beharangozó szerint "chaplini fordulatok" után találják meg a megfelelő szerzőt – és valóban, Szabó Ernő alkata és stílusa nagyon emlékeztet a diktátorokkal is szembeszálló tragikomikus figurára. Szabó Ernő és még a kolozsvári időszakban végzett egykori tanítványa, Tarr László táncra perdülnek az egyik jelenetben: megoldották a művészi, adminisztratív és ideológiai gubancot: a színház működik, a közönség szórakozik. A Shakespeare kerestetik bemutatója után három hónappal Szabó Ernő Magyarországra települ, ott a Magyar Néphadsereg Színházában, illetve a Vígszínházban, az Operettszínházban, és végül, nyugdíjazásáig a József Attila Színházban játszik. 1956-ban vállalja el a Hannibál tanár úr főszerepét Fábri Zoltán filmjében és marad meg nekünk a nagyhatalommal szembeszálló kisember örök szimbólumaként. Tompa Miklós, a Színművészeti Intézet legendás rendező-tanára, a Székely Színház alapítója Kovács Levente: A Székely Színház alapító igazgatója, művészi profiljának meghatározó egyénisége, Tompa Miklós köré tulajdonképpen egy burkoltan kultikus viszonyrendszer épült ki, melyben sajátos módon domináns elemmé, kánonná vált a színpadi realizmus, anélkül, hogy a szocialista realizmus követelményrendszere különösebben torzító hatással bírt volna a színház művészi munkájában. Ennek okai igen jelentős mértékben Tompa Miklós személyiségének is tulajdoníthatók. Rendezői munkásságára, igazgatói ténykedésére, pedagógusi munkájára megannyi magasztaló kijelentés vonatkozik mind a mai napig, s az idő haladtával a legenda egyre inkább a valós értékelések elébe helyeződik. A romániai magyar színjátszás nagy tanítómesterének pozícióját nehéz kijelölni, hiszen példaként emlegették, mintává avatták – de hogyan lehessen példa és minta, amikor nincsen kézbe vehető és olvasható példatára a munkásságának? Sokszor beígért emlékiratait sohasem rendezte sajtó alá. "Az előadás soha sincs kész" – mondta Tompa mester. U.Z.I. Népújság (Marosvásárhely) 2011. március 30.A legszebb esendőségKönyv a marosvásárhelyi színészképzésről Hiánypótló kiadvány jelent meg Marosvásárhelyen: olyan, amelyből számos, részben ismert, elfelejtett, avagy a nagyközönséghez már el sem jutott információt, történetet ismerhet meg az olvasó, miközben a kötet helyi vonatkozású – a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem UartPress nevű kiadója jelentette meg A Szentgyörgyi István Színművészeti Intézet történetei I. című könyvet, az elsőt a Magyar nyelvű színészképzés Marosvásárhelyen alcímű, négykötetesre tervezett sorozatból. Az igen szép kiállítású könyv (borítóját Bartha József tervezte) a marosvásárhelyi Színművészeti Intézet első korszakát vizsgálja a kolozsvári kezdéstől (1946-tól) egészen a marosvásárhelyi Stúdió Színház felépüléséig (1962). Szerzői az egyetem tanárai – Albert Mária, Lázok János, Kovács Levente, Ungvári Zrínyi Ildikó, Csép Zoltán és Balási András. Bemutatójára hétfő délután került sor a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem zsúfolásig telt előcsarnokában. A Marosvásárhelyi Állami Filharmónia művészeinek játéka után, moderátorként Kovács András Ferenc költő vette át a szót, a könyvbemutató beszélgetés formájában zajlott – a moderátor kérdezett, a szerzők-kutatók kollektívája (Kovács Levente igazoltan hiányzott), illetve Gáspárik Attila rektor pedig válaszolt. Mint azt KAF elmondta, a színház mindig válságban volt, ennek ellenére a színház helyzetét a világban biztonságban érzi. – Egy igen alaposan megszerkesztett könyvet tartok a kezemben. Miről szól? Közösségről, vitatkozásokról, a negatív legyőzéséről. A színháznak történetei vannak. Az erdélyi színészképzés '46-ban Kolozsváron indult, majd Marosvásárhelyre költözött, ez nagyjából egybeesik a Maros-Magyar Autonóm Tartomány létrehozásával. A többi legenda. Az ilyen műhelyeknek nagyon jó, hogy most már történetük van. Történészi munkák is ezek. Hisz a színház mindig is közösségi munka, ugyanakkor a legnagyobb háború. A pillanat marad meg belőle, nála szebb esendőséget nem ismerek. A kutató, szerkesztő, irányító és író kollektíva munkájáról csak jót tudok mondani. Mennyit tudnánk Szabó Lajosról, Kőmíves Nagy Lajosról a legendákon túl, ha ezek a portrék nem lennének? A szöveg- és képmellékletek csodálatosak. Nagyon fontos munkának érzem – mondta a moderátor, majd kérdéseire a szerzők válaszoltak, elsőként Lázok János: – Az anyag kutatása visszája a könyv kialakulásának. Az anyag diktálta önmagát, ugyanakkor egymáshoz is viszonyulnunk kellett, egymás anyagait is meg kellett ismernünk. Ahogy fokozatosan megismertük a feltáruló írásokat, azok egyre alakultak. Ungvári Zrínyi Ildikó elmondta, vannak dolgok, amik kimaradtak, van, ami pótolandó, például a kolozsvári korszak. De igyekeztek ezt is felkutatni, képeket szerezni. – Kőmíves Nagy Lajosban igen érdekes személyiségre bukkantam, ezenkívül sikerült megrajzolni azokat az alapvonalakat, amelyek mentén tovább lehet haladni a következő kötetben. Gáspárik Attila hozzátette, több-bőröndnyi anyag került az egyetem tulajdonába itthonról és külföldről, számos relikvia, például a budapesti, Blaha Lujza téri lerombolt színház függönydarabja. – Szeretnénk erdélyi magyar színházi múzeumot létrehozni és kutatással is foglalkozni. Ezt az egyetem programjába tudatosan szőttük bele. Albert Mária a főiskola akkori, belső rendszabályáról beszélt. – A szigorú rendszabályzat lefoglalta a hallgatók idejét, én hiszem, hogy ezt be is tartották, hiszen nagyon fontos az időbeosztás. Balási András az intézményesítés periódusáról szólt. – Az az időszak a Székely Színház csúcsperiódusa volt, rengeteg előadással, a kevés, csupán párnapos szabadsággal. '54-ben áthozzák a főiskolát Marosvásárhelyre, a két intézmény között nagyon jó kommunikáció alakult ki, nagyszerű előadásaik voltak. A vizsgaelőadásokat például a Székely Színházban játszották, ezeknek törzsközönségük alakult ki. Holott a díszlet például csak jelzésszerű volt. Az intézménynek a város felé történő kommunikációjára az akkori rektor, Szabó Lajos nagyon odafigyelt, erről is legendák keringenek. Csép Zoltán a vizsgaelőadások kritikai fogadtatását ismertette. – Sok előadásról több írás is született, komoly kritikai munkák, többek közt Polgár István, Nagy Pál, Kemény János, Varró Ilona, Oláh Tibor tollából – mondta a szerző, majd tovább folytatódott a beszélgetés rendezőképzésről, vendégszereplésekről, sztorikról, színészekről, fotókról és azok beszerzéséről, előadásokról, színészéletről, az erről szóló cikkekről, riportokról, hiszen a kötetet korabeli dokumentumokkal, képekkel gazdagon illusztrált fejezet zárja. Nagy Botond. Népújság (Marosvásárhely) 2011. május 18.A holtmarosi templomba menekítenék Marosvécsrõl Wass Albert hamvaitMiután évekkel ezelõtt Bartha József holtmarosi református lelkipásztor a falu templomába menekítette a hatalom haragja elõl Wass Albert mellszobrát, most az író Marosvécsen nyugvó hamvait is bevinné az istenházába. A lelkész azok után vette fontolóra ezt a lépést, miután a múlt hónapban ismeretlen tettesek meggyalázták Wass Albert kõsírját. Wass-fiúk és Bartha József református lelkipásztor döntése még nem végleges, azonban a holtmarosi pap egyre inkább arra hajlik, hogy a templomba menekítse Wass Albert Marosvécsen nyugvó hamvait. Mint arról beszámoltunk, az elmúlt hetekben ismeretlen tettesek meggyalázták az amerikai emigrációban kilencven évesen elhunyt író és költõ sírhelyét. Április folyamán a Kemény-várkastély kertjében lévõ sírkõrõl ellopták a Hunyadi László marosvásárhelyi szobrászmûvész által készített bronzplakettet, majd rá kis idõre megpróbálták eltávolítani azt a márványlapot is, mely a hamvaknak helyet adó üreget takarja. Inkább én törném be a márványlapot, hogy kivehessem a hamvakat és bemenekíthessem a templomba - jelentette ki a Krónikának Bartha József. A lelkész Wass Albert Németországban élõ fiával, a Marosvécsre utazó Wass Endrével is tanácskozott, azonban egyelõre nem találtak végleges megoldást. Bartha attól tart, hogy a feléledt magyarellenes hangulatban a sírgyalázók bátrabban fognak garázdálkodni, és ellopják a román hatalom által háborús bûnösnek kikiáltott író hamvait. Ha behozzuk a hamvakat a holtmarosi templomba, ugyanoda, a szószék alá helyezzük el, ahol még állt a kis fadoboz egy jó évtizeddel ezelõtt - mondta, utalva az 1990-es évek végére, amikor több félreértés és rosszindulatú megnyilvánulás következtében az író porait nem sikerült végsõ nyugalomba helyezni. Ezért 1998. augusztus utolsó szombatján mindössze egy jelképes temetést rendeztek a marosvécsi helikoni kertben. A kastély és a birtok összes örököse csak utólag fogadta el és nyomatékosította írásban báró Kemény Miklós javaslatát, miszerint Wass Albertnek a helikoni asztal közelében legyen a végsõ helye. Így a hamvak egy része egyéves késéssel, 1999 nyarán került abba a folyami kõbe, amelyet az író emlékére állítottak a kastélykertbe. Wass Albert földi maradványainak többi részét, az elhunyt kívánságának megfelelõen Floridában és az Istenszékén szórták szét. Kérdésünkre, hogy az urna áthelyezése esetében nem tart-e a templom esetleges feltörésétõl, Bartha József belátta, hogy tolvaj és rosszakaró elõtt nincs zár. De, mint mondta, a hatalom haragja elõl az udvarról a hátsó padsorokba menekített mellszobor évek óta békésen áll. Függetlenül attól, hogy az író földi maradványai bekerülnek a templomba vagy sem, az ellopott bronzplakett helyébe hamarosan más fog kerülni, bizakodik a református lelkész. Nem csak rossz-, de jóakaróink is vannak. A diósdi önkormányzat már felajánlott kétszázezer forintot, Pécelen tartottak egy jótékonysági estet, és még sokan mások is jelezték, hogy valamilyen formában segítenének a Wass-kultusz ápolásában - nyugtázta örömmel Bartha József. Szucher Ervin Krónika (Kolozsvár) 2012. március 8.Kezdeményező testület alakult az erdélyi képzőművészeti közgyűjtemény létrehozásáraVargha Mihály, a Székely Nemzeti Múzeum igazgatója egy Erdélyi Múzeum létrehozását kezdeményezte, ahová összegyűjtenék az erdélyi képzőművészeti alkotásokat és hozzáférhetővé tennék a közönség számára. A program segítése érdekében Vargha Mihály egy reprezentatív kezdeményező testületet hozott létre tekintettel a tervezett erdélyi képzőművészeti közgyűjtemény több művészeti ágat magába foglaló jellegére, valamint összerdélyi gyűjtési területére. A testület első tanácskozását 2012. március 17-én 10 órai kezdettel tartja Sepsiszentgyörgyön, a Székely Nemzeti Múzeum dísztermében. A kezdeményező testületbe a következő szakembereket hívta meg a múzeum igazgatója: Kántor Lajos, Kolozsi Tibor, Murádin Jenő, Németh Júlia (Kolozsvár) Bartha József, Kusztos Enikő, Szepessi László (Marosvásárhely), Jakobovits Miklós, Jakobovits Márta, Újvárossy László (Nagyvárad), Kocsis Rudolf, Szekernyés János (Temesvár), Véső Ágoston (Nagybánya) Orth István (Nagyszeben) Vetró Sebestyén András (Brassó) Mráz Ferenc (Bukarest) Botár László, Gyarmati Zsolt, Márton Árpád (Csíkszereda) Berze Imre, Vécsi Nagy Zoltán (Székelyudvarhely) Csergő Tibor (Gyergyószentmiklós) Siklódi Zsolt (Gyergyószárhegy) Vetró András (Kézdivásárhely) Bocskai Vince (Szováta) Damokos Csaba, Ütő Gusztáv, Vinczeffy László (Sepsiszentgyörgy) (közlemény) Transindex.ro 2012. május 28.Szoborpark-avató MarossárpatakonTegnap délben egyedi szoborparkot nyitottak meg Marossárpatakon. Miholcsa József szobrászművész által adományozott 18 erdélyi magyar történelmi személyiségről készített mellszobrokat, amelyeket mindeddig ideiglenesen a református templom melletti zöldövezetben helyeztek el. A helyi önkormányzat a környezetvédelmi alapból pályázati úton támogatást nyert el a központi park rendbetételére, amelynek keretében immár véglegesen is állhat a szoborgyűjtemény. Tegnap az ünnepi istentiszteletet követően került sor a park megnyitására. Borbély László képviselő, Lokodi Edit Emőke, a megyei tanács elnöke, Kozma Barna polgármester, Balog József megyei tanácsos, illetve Bartha József a megyei tanács gazdasági igazgatója elvágták az avatószalagot. Farkas Ernő történelemtanár Rákóczi Zsigmond fejedelemről beszélt, nem véletlenül, hiszen az ő mellszobrával egészült ki tegnap az erdélyi magyar történelmi személyiségek arcképtára. Az ismertetőt követően leleplezték az alkotást. Az ünnepi mozzanat után Berekméri Edmond, az RMDSZ helyi szervezetének elnöke röviden a szoborpark történetét vázolta fel a jelenlevőknek. Megtudtuk, hogy az ötletadó a Marosvásárhelyről Marossárpatakra költözött Miholcsa József szobrászművész volt, aki 2002 március 15-i ünneplést követő borozgatás közben ajánlotta fel a helybélieknek, hogy a községközpontban elkészíti az erdélyi magyar fejedelmek mellszobrait. 2002 augusztusában meglett Szent István, majd I. János Zsigmond. Aztán a megyei rendőrség be akarta tiltani a további szoborállítást, így a vita elkerüléséért a legutóbbi szobor visszakerült a műterembe. Végül a sajtónak is köszönhetően sikerült "meg-változtatni" a hatóságok álláspontját és elkészülhetett a többi alkotás is, igaz, ideiglenes fatalapzatokra. Eddig 18 szobor készült el, jövőre tervezik Szent László mellszobrának a leleplezését. Az önkormányzat először 2008- ban sikertelenül próbálkozott a parkosítási pályázattal, majd egy évvel később – Borbély László akkori tárcavezetőnek köszönhetően – sikerült 500.000 millió lejes pályázatot nyerni, amihez a tanács 60.000 lejjel járult hozzá. A munkálatokat a tervezés után 2011 októberében kezdték el és az idén fejezték be. Ide helyezték át az 1848-as szabadság leverését szimbolizáló huszárszobrot is a művelődési otthon elől, illetve úgy alakították ki a parkot, hogy az első és a második világháborúban elhunyt sárpatakiak emlékoszlopa is méltó helyre kerüljön. Az emlékpark mögött játszótér lett és az iskola udvarát is rendezték. Különlegessége, hogy napelemekkel táplált utcai lámpatesteket szereltek fel. Összesen 20 szobor fogja majd a szemlélőket történelmi visszapillantásra ösztönözni. A tervet d. Fekete Albert készítette, a munkálatok kivitelezője pedig az Odu Garden Center cég volt. Munkásságáért, a hagyományőrzésért Miholcsa József szobrászművész tavaly díszpolgári címet kapott. A továbbiakban Kozma Barna polgármester megköszönte a munkálat kivitelezéséhez, finanszírozásához hozzájárulóknak a segítséget. Borbély László volt miniszter az önkormányzat odaadó munkáját hangsúlyozta, ahol van akarat, ott sok mindent meg lehet valósítani. Olyan parkot avatunk, amilyet még nem láttam, s amely a fiatalokat arra ösztönzi majd, hogy elmerüljenek a történelemben, hogy a múltra alapozva a jövőt építsék – mondta többek között a képviselő, aki azt is hozzátette, nemrég írt alá a községvezető egy ötmillió lejes támogatást a csatornahálózat kiépítésére, amelyet szintén a környezetvédelmi tárca finanszíroz. S ez jó, amikor láthatjuk, hogy van, aki tesz is valamit településeinkért. Lokodi Edit Emőke elsősorban a továbbfejlődésért való összefogásról beszélt. Ahol van összefogás, ott építkezni, haladni lehet. S ezek az eredmények igazolják azt, hogy akik elvállalták, hogy a közösségért tegyenek valamit, jól végezték dolgukat. Miután Pál Antal Sándor történész, nyugalmazott főlevéltáros az erdélyi fejedelmekről beszélt, Balog József tanácsos szavaival megerősítette mindazt, amit az előtte szólók mondtak. Mielőtt megkoszorúzták volna Rákóczi Zsigmond szobrát, Borbély László átadta a nemrég alapított Családbarát Önkormányzat díjat Kozma Barna polgármesternek. Amint mondta, ezt ezentúl azok az elöljárók vehetik át, akik időt, energiát nem kímélve közösségükért, a nagy családért dolgoznak sikeresen. Az ünnepséget a helybéli református egyház kórusának verses-zenés műsora és a sárpataki Székely János hagyományőrző néptánccsoport fellépése tette színesebbé. Vajda György. Népújság (Marosvásárhely) 2012. augusztus 29.Megszüntetnék a Látó szépirodalmi folyóirat önállóságátEgyelőre levették a Maros megyei önkormányzat napirendjéről a Látó és a Vatra szépirodalmi folyóiratok önálló jogi státusának megvonását célzó határozattervezetet, Ciprian Dobre tanácselnök elképzeléséről csütörtökön kellett volna döntenie a közgyűlésnek. A liberális testületvezető azt akarta elérni, hogy a két folyóirat már szeptember elejétől a megyei könyvtár fennhatósága alá kerüljön és felére csökkentené a szerkesztők számát. A javaslat a két ismert irodalmi lap önállóságának megszűnését jelentené, ez ellen mindkét folyóirat munkatársai tiltakoznak. Goebbelshez hasonlított tanácselnök Bár a határozat-tervezetet maga a kezdeményező vette le a napirendről, Szabó Róbert Csaba, a Látó főszerkesztő-helyettese szerint a két lap munkatársainak még korai lenne hátradőlni. „A tervezet kiagyalói érezték, hogy ezzel egy hatalmas öngólt rúgnak, ezért visszaléptek. Meggyőződésem azonban, hogy nem mondtak le a két lap felszámolásáról, csak az őszi választások utánra halasztották tervüket” – vélekedett Szabó, hozzáfűzvén, hogy előzőleg sem vele, sem román kollégáival nem egyeztetett senki. Az augusztus 23-i keltezésű határozat-tervezetről a látósok teljesen véletlenszerűen, egy ismerősük révén értesültek augusztus 26-án. Kérdésünkre, hogy a lapok beolvasztása a könyvtár struktúrájába és a munkatársak felének elbocsátása milyen következményekkel járna, a helyettes főszerkesztő elmondta, hogy a jogi státus elveszítése a pályázati lehetőségeknek is véget vet, a teljes leltár átadása pedig az ingóságok széthordását jelentené. Az intézkedés ellen a tegnap már több magyar közéleti személyiség hallatta hangját. Közben a román értelmiség is észbe kapott és tiltakozó leveleket kezdett megfogalmazni. A www.tirgumureseanul.ro hírportál pedig egyenesen a rossz emlékű Joseph Goebbelshez hasonlítja Ciprian Dobrét. Mint ismeretes, Hitler propagandaminisztere, a második világháborúban, Berlin utcáin olyan neves írók könyveit égettette el, mint Thomas Mann, Stefan Zweig, Erich Kästner vagy Sigmund Freud. „A kezdeményezők azt hitték, hogy két kis, provinciális homokozóról van szó, amelyek felszámolása senkit nem zavar. Hát tévedtek” – állapította meg Szabó Róbert Csaba. Az „aranykorszakot” idéző intézkedés lenne „A Maros megyei tanácselnök elképzelése szerint a Látót a megyei könyvtár alárendeltségébe vonnák (személyzetét pedig felére csökkentenék). Ami a tanácselnök előterjesztése szerint előnyökkel jár. Ott van az a rengeteg könyv, ami segítheti a Látó munkatársait. Egyéb téren is gyümölcsöző lesz a könyvtárba való beolvasztás, például a könyvtár címlistája jól szolgálhatná a nagyobb körben való terjesztést. A megyei tanácselnök tervezetében egyéb szamárságok is vannak, most csak kettőt említek még: a tanácselnök szerint a könyvtári állományt új rovatok indításával, különszámokkal népszerűsíthetné a Látó, és a könyvtári kiadványok korrektúrázását a szerkesztők végezhetnék. A kommunista érában, amikor gyorstalpnyalón kiképzett káderek irányították a kultúrát, akkoriban fogalmazódtak meg hasonló előterjesztések. Akkoriban döntöttek sunyi és cinikus gyorsasággal »egybeolvasztásokról«. Az irodalom hatékonyságának emelése mint Szent Cél, már a Nobel békedíjra benevező hiperaktív Nagyfőnököt is megmozgatta, aki mellesleg írni is alig tudott” – fogalmazta meg aggályait a Látó szerkesztője, Láng Zsolt író, a Transindex hírportálon közölt véleményanyagában. Elvtelen lépés Gáspárik Attila, az önkormányzat szociális és kulturális bizottságának titkára elsietettnek és elhibázottnak tartja Dobre lépését. „Ha létezik egy probléma, azt előbb fel kell leltározni, ki kell beszélni és csak utána szabad meghozni a döntést. Ez esetben másként történt. Ráadásul minden normális társadalomban az érintetteket is meg szokták kérdezni” – fejtette ki lapunknak Gáspárik, aki ugyanakkor elmondta, hogy az RMDSZ-frakció semmiképpen nem tud egy ilyen elvtelen határozattervezetet támogatni. A bizottság másik magyar tagja, Csép Andrea is előkészítetlennek minősítette a tanácselnök lépését. „A megyei könyvtárhoz csapni a két irodalmi folyóiratot körülbelül annyit jelentene, mint összevonni a filharmóniát a színházzal és a bábszínházzal” – próbálta érzékeltetni Ciprian Dobre tervének ésszerűtlenségét Csép. Gazdaságilag sem megalapozott az elképzelés, állítja a megyei önkormányzat főkönyvelője, Bartha József. A gazdasági igazgató a Krónikának elmondta, hogy a tanács tíz alárendelt intézménye közül a két folyóirat fenntartása kerül a legkevesebbe. „A Vatra évi 248 ezer lejbe kerül az önkormányzatnak, a Látó pedig 210-be. Ennél jóval nagyobb összeget cigarettáznak el az urak a különböző referendumok megszervezésekor” – jegyezte meg Bartha, mondván, hogy amennyiben a testület takarékoskodni szeretne, nem a két irodalmi folyóirat költségvetés-csökkentésével kellene kezdenie. A határozattervezetet kezdeményező Ciprian Dobrét egyelőre nem sikerült elérnünk. Szucher Ervin Krónika (Kolozsvár) (c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
